Keresés: pornl semmibb, Grandpierre K. Endre (1916-200, Nagy Zoltán: Fohász, Szerelmi dal, Te nem vagy itt, sötét a város, Haldoklót enyhitő vigasz?, Fohász, Ugye, tudod, hogy eljön egysze, Nagy Zoltán : Fohász, Az út, A soproni zsidókapu XII. rész, Nagy Zoltán : Fohász, szeretettel, EDGAR ALLAN POE: Tamerlán, Isten akarata, amelyet Krisztus betöltött,, Áldott Vasárnapot!, 2012.3.4, Vasárnap, szeretettel, Szophoklész - Antigoné, szeretettel, EDGAR ALLAN POE: Tamerlán, , Grandpierre K. Endre (1916-200, oly csodás tollú ember vagy... tragédiánk, hogy nem lehetsz ott minden asztalon, minden könyvtárban.", Bajtsí László, Ausztria, Mindez azonban mit számít? - a semminél semmibb azok számára, akik a könyvek sorsát, terjesztését vagy megfojtását a markukban tartják. Egy egész írónemzedék fekszik kiütve a padlón. Nem is ott, a padló alatt! Nem is egy írónemzedék - , Nagy Zoltán: Fohász, kering a nap körül, szünetlen, Forgatván ősi pórázán a holdat,, S napunk forgatja más nap s végtelen, Világok lánca csak ködfolt az Űrben., S egy porszemen itt sír a pornál semmibb:, Egy ember lelke. Kérdez s nem felelsz!, Te nem felelsz... De én valamit sejtek!, A gondolat derengő ködfoltjában, Minthogyha látnék tűnő csillagot..., - Ó hát, Szerelmi dal, , sikolt. , Az utca minden kapujában , elődöngök és álmodok. , Segítek a napnak. Szépségedet , fölrajzolni mind a házak falára. , De kevesebb leszek, kevesebb, semmibb, , te veszel el valamit belőlem. , Karcsú oszlopokkal ölelkezem, , míg ingadoznak. , Mindenfelé vadparaj integet, , ezek a mi vérünk virágai. , Elfulla, Te nem vagy itt, sötét a város, , Az utca minden kapujában , elődöngök és álmodok. , Segítek a napnak. Szépségedet , fölrajzolni mind a házak falára. , De kevesebb leszek, kevesebb, semmibb, , te veszel el valamit belőlem. , Karcsú oszlopokkal ölelkezem, , míg ingadoznak. , Mindenfelé vadparaj integet, , ezek a mi vérünk virágai. , Haldoklót enyhitő vigasz?, Te, nagyvilág s élményeim, A földön - légben - tengeren -, A kéj meg az a csöppnyi kín,, Mely új kéjt ád, s az eszményképem,, Az éj üres ködálmai -, S a még semmibb morzsák a létben, (Árnyak s fény zordabb árnyai!), Ködszárnyon mind eltávozott, És így eggyé keveredett, Képed s egy név - a te neved!, Két más s mégis közös , Fohász, a nap körül, szünetlen , Forgatván ősi pórázán a holdat, S napunk forgatja más nap s végtelen , Világok lánca csak ködfolt az Űrben. , S egy porszemen itt sír a pornál semmibb: , Egy ember lelke. Kérdez s nem felelsz! , Te nem felelsz... De én valamit sejtek! , A gondolat derengő ködfoltjában , Minthogyha látnék tűnő csillagot... , - Ó h, Ugye, tudod, hogy eljön egysze, magunk számára se létezzünk tovább? Hogyan lehetne megérteni a valamiből semmivé válás önmagából kiüresedő folyamatát, az abszolút hiányt? A tulajdonságok nélküli, arctalan, semminél is semmibb halált? , Hatásaink által létezünk. Viszonyaink által vagyunk. Láttál egy filmet valamikor, nem is film volt az, rövid bejátszás fekete-fehérben, bárgyú és régi történet a századelőn, n, Nagy Zoltán : Fohász, kering a nap körül, szünetlen, Forgatván ősi pórázán a holdat,, S napunk forgatja más nap s végtelen, Világok lánca csak ködfolt az Űrben., S egy porszemen itt sír a pornál semmibb:, Egy ember lelke. Kérdez s nem felelsz!, , Te nem felelsz... De én valamit sejtek!, A gondolat derengő ködfoltjában, Minthogyha látnék tűnő csillagot..., -, Az út, tiszta vas, tiszta , a, semmi tiszta tiszta semmi , ezért, tiszta dolog, semminek lenni, semmi abszolút semmi, sehol semmi, teljesen, szeretne még semmibb lenni, kisebb szeretne lenni, megy mind beljebb és beljebb , önmagában elsüllyed, eltéved, és , keres megy tesz vesz , ered, hol ered?, Hol van a forrás, A soproni zsidókapu XII. rész, Gyűlöltem érte és mégis szeretem, lobbanó vérem minden cseppjével, szívem minden dobbanásával. Óh nem ti érettetek tettem, aljas lélekkufárok, önző érdekhajcsárok, akiknek az asszony érzelme semmibb a semminél... gyűlöllek benneteket, takarodjatok... az ő vére szálljon a fejetekre, gyermekeitek, unokáitok fejére és legyetek átkozottak, mert az ő halálát követeltétek és engem haszn, Nagy Zoltán : Fohász, kering a nap körül, szünetlen, Forgatván ősi pórázán a holdat,, S napunk forgatja más nap s végtelen, Világok lánca csak ködfolt az Űrben., S egy porszemen itt sír a pornál semmibb:, Egy ember lelke. Kérdez s nem felelsz!, , Te nem felelsz... De én valamit sejtek!, A gondolat derengő ködfoltjában, Minthogyha látnék tűnő csillagot..., -, szeretettel, a nap körül, szünetlen , Forgatván ősi pórázán a holdat, S napunk forgatja más nap s végtelen , Világok lánca csak ködfolt az Űrben. , S egy porszemen itt sír a pornál semmibb: , Egy ember lelke. Kérdez s nem felelsz! , Te nem felelsz... De én valamit sejtek! , A gondolat derengő ködfoltjában , Minthogyha látnék tűnő csillagot... , - Ó h, EDGAR ALLAN POE: Tamerlán, Te, nagyvilág s élményeim, A földön - légben - tengeren -, A kéj meg az a csöppnyi kín,, Mely új kéjt ád, s az eszményképem,, Az éj üres ködálmai -, S a még semmibb morzsák a létben, (Árnyak s fény zordabb árnyai!), Ködszárnyon mind eltávozott, És így eggyé keveredett, Képed s egy név - a te neved!, Két más s mégis közös , Isten akarata, amelyet Krisztus betöltött,, az,, aki nem, akarna szeretni, dicséretet mondani és hálát adni? Ki, az, aki kész ne volna az egész világ szolgája lenni,, sőt a semminél is szívesen kevesebbé és semmibbé, válni, mikor látja, hogy mily drágának ítélt minket, maga az Isten, alti atyai akaratát szent Fia, engedelmességén oly gazdagon kiárasztotta és, megbizony, Áldott Vasárnapot!, olvadoznék szíve az örömtől? Ki az,, aki nem akarna szeretni, dicséretet mondani és hálát adni? Ki az, aki kész ne volna az egész világ szolgája lenni, sőt a semminél is szívesen kevesebbé és semmibbé válni, mikor látja, hogy mily drágának ítélt minket maga az Isten, alti atyai akaratát szent Fia engedelmességén oly gazdagon kiárasztotta és megbizonyította. , Krisztus ár, 2012.3.4, Vasárnap, az,, aki nem, akarna szeretni, dicséretet mondani és hálát adni? Ki, az, aki kész ne volna az egész világ szolgája lenni,, sőt a semminél is szívesen kevesebbé és semmibbé, válni, mikor látja, hogy mily drágának ítélt minket, maga az Isten, alti atyai akaratát szent Fia, engedelmességén oly gazdagon kiárasztotta és, megbizony, szeretettel, szinte összerogyó, nyomorult, gyenge, kivénhedt teremtményben, amely már csak csökönyös dialógusokra volt jó, amellyel komiszabbul bántak, mint egy marrákesi szamárral, ebben a semminél is semmibb, hús nélküli, erőtlen, szőrét vesztett élőlényben még annyi vágy volt, hogy puszta látványa elfeledtette velem a nyomorúságát. Sokszor gondolok rá. És arra, mi minden volt még benne, mik, Szophoklész - Antigoné, Szophoklész, Született: Athén, i. e. 497 vagy i. e. 496, Szophoklész, Sophokles (Kolónosz, ma Athén Kolokithu nevű elővárosa, i. e. 497 vagy i. e. 496 [1] – Athén, i. e. 406 vagy i. e. 405 [1]) görög drámaíró és tragédiaköltő., Korában újszerűnek számított verselési formája, főként azzal ragadta meg nézői figyelmét, hogy bátran és lendületesen , szeretettel, Te, nagyvilág s élményeim, A földön - légben - tengeren -, A kéj meg az a csöppnyi kín,, Mely új kéjt ád, s az eszményképem,, Az éj üres ködálmai -, S a még semmibb morzsák a létben, (Árnyak s fény zordabb árnyai!), Ködszárnyon mind eltávozott, És így eggyé keveredett, Képed s egy név - a te neved!, Két más s mégis közös , EDGAR ALLAN POE: Tamerlán, Te, nagyvilág s élményeim, A földön - légben - tengeren -, A kéj meg az a csöppnyi kín,, Mely új kéjt ád, s az eszményképem,, Az éj üres ködálmai -, S a még semmibb morzsák a létben, (Árnyak s fény zordabb árnyai!), Ködszárnyon mind eltávozott, És így eggyé keveredett, Képed s egy név - a te neved!, Két más s mégis közös , , ,JóForrás, Jó forrás